Hungarian Agriculture and EU Accession

Prior to enlargement regulations and the subsidy system played an important role in stabilising, especially, the livestock sectors, producers got used to national intervention mechanism, and production became rather insensitive to market signals. This, along with other shortcomings, caused serious problems in the process of opening the domestic markets during the EU integration process. In this paper, after discussing the evolution of the Hungarian agricultural policy, we focus on the major agricultural sectors in the context of the development of agricultural and food trade in Hungary after EU enlargement. Despite excess stocks of cereals, the prospects for the major feed grain consuming sectors (i.e. dairy, pig meat and broiler meat production) to expand look rather slim in the mid-term. Meat and dairy producers will face the burdens of adjustment in the livestock sectors and the anticipated boom of biofuel production in Hungary.CAP, EU-accession, market developments, Hungary, Agricultural and Food Policy,

A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései

A dráguló olajár „felszínre hozta†a fosszilis energiahordozók környezetbarát energiahordozókkal való kiváltásának problémáját. Az olajkészletek korlátozottsága mellett a bizonytalan kitermelés és a folyamatosan növekvÅ‘ árak a bioüzemanyagok felé irányítják a politikai döntéshozók és a befektetÅ‘k figyelmét. Az olajimportÅ‘r országoknak a bioüzemanyag-gyártás nyersanyagainak hazai termelése lehetÅ‘vé teszi importköltségeik visszafogását, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, valamint a mezÅ‘gazdasági termelÅ‘k jövedelem-színvonalának javítását. A bioüzemanyagok elterjedése ugyanakkor enyhíti a kapacitása határán dolgozó olajfinomító ipar üzemanyag-ellátási terheit is, ami jelentÅ‘s mértékben hozzájárul(t) az üzemanyagárak emelkedéséhez. Ma támogatás nélkül a bioüzemanyag-gyártás azonban csak technológiai innováció hatására válhat gazdaságilag versenyképessé a fosszilis tüzelÅ‘anyagok mellett. Ãgy az olajfüggÅ‘ség helyett, illetve mellett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggÅ‘séget idézhet elÅ‘ a bioüzemanyag-előállítás ésszerűtlen növelése. Annak ellenére, hogy számos érv hangzik el a környezetvédelemben és a biztonságosabb energiaellátásban betöltött szerepérÅ‘l, egyre világosabban látható az agrárpolitika szerepe. Ugyanis a takarmánytermelés már az utóbbi évtizedben sem tartott lépést a népesség növekedésével, ezért már középtávon is alternatív fehérjetakarmány és/vagy a DDGS, napraforgó és repcedara felhasználásának maximalizálása szükséges. A második generációs, cellulózalapú technológia elterjedésével a bioüzemanyag-gyártás földrajzi kiterjesztése és a mezÅ‘gazdaság jövedelmezÅ‘ségének javulása várható az érintett régiókban. A bioüzemanyagok felhasználásával megtakarított üvegházhatású gázok mennyiségérÅ‘l szóló tanulmányok pozitív hatásról számolnak be. Ugyanez vonatkozik az energiamérlegre is. A termelési költségek kalkulációja azt mutatja, hogy a bioüzemanyag használata egyelÅ‘re nem tudja megfékezni a nyersolajárak növekedését, ugyanis sokkal inkább a nyersolaj kiegészítésérÅ‘l, mintsem kiváltásáról van szó. A két legnagyobb globális bioüzemanyag-piac ma az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások célpontja pedig Brazília és Európa. Az EU olajimport-függÅ‘sége aggodalomra ad okot, ráadásul a közlekedési ágazatra jut az olajfelhasználás 70%-a. Ugyanakkor az EU agrárpolitikája nem tartalmaz világos stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. 2020-ra tagállami szinten legalább 10%-ra kell növelni a fosszilis üzemanyagok biokomponens-tartalmát. A 10%-os részarány teljesítéséhez az évi belsÅ‘ gabona-felhasználás 19%-a és a repcetermelés teljes mennyisége szükséges. A fosszilis üzemanyagok kiváltása a mai gabonatermelés legalább kétszeresét és a jelenlegi repce- és napraforgó-termelés 25-szörösét igényelné. - Increasing oil prices have made the replacement of fossil fuel with environmental-friendly biofuel a hot topic. The limit of available oil resources and rising oil prices has drawn more and more attention to policy makers and investors. The production of feedstock for biofuel production in oil importing countries may reduce the cost of oil imports and greenhouse gas emissions and increase the income level of agricultural producers. At the same time, biofuel production may reduce the burden on fossil fuel production with overused capacities, which has led to increasing oil prices. Without government support, technological innovation is the only way biofuels can be made economically competitive with fossil fuels. By increasing biofuel production without careful consideration we run the risk of generating a dependence on biofuels or food in the place of the current dependence on oil. During the many discussions that have been held about the protection of the environment and the security of energy supply in terms of biofuels, the growing role of agricultural policy has become clear. Since animal compound feed production has been unable to keep pace with population growth during the last decade, reliance on alternative protein resources and/or maximising the use of DDGS, rape-meal and sunflower-meal in the production of animal feed will become a key issue in the medium-term. The motivation for cellulosic ethanol production is the geographical expansion of ethanol production, since ethanol will become cheaper if the distance between production and consumption is reduced, which will also improve the profitability of agriculture in the rural areas concerned. While there are significant differences in studies on the quantity of greenhouse gas emissions saved by the use of biofuels, on the whole biofuels are considered to have a positive impact on the environment. The same is true in terms of the net energy balance of biofuel production. Calculations of the production cost of biofuel indicate that the use of biofuel cannot control the price evolution of oil, because biofuels will remain supplemental rather than competitive products, to be blended into traditional fuels. The world’s two largest biofuel markets are the US and Brazil, while Brazil and Europe are the main beneficiaries of international investments. While the dependency of the EU on imported oil gives rise to serious concerns, transportation accounts for 70 per cent of oil consumption in the EU. The agricultural policy of the EU does not have a clear-cut strategy for adaptation to climate change. Member states are required to increase the biofuel share in fossil fuels to at least 10 per cent by 2020. This 10 per cent share will require 19 per cent of the annual cereal consumption and the full rapeseed production. In order to fully substitute fossil fuels, the EU would require at least twice the current output of cereals and 25 times the current rapeseed and sunflower- seed production. Similarly to some other EU member states, Hungary has required a certain percentage of the fuels marketed on the national market to be biofuels in order to qualify for a preferential excise duty (differentiation in excise duty). The mandatory 10 per cent target for 2020 requires a maize area of 110-120 thousand hectares and approximately 300-350 thousand hectares of rapeseed and sunflowerseed. Once bioethanol and biodiesel are produced in high quantities, the supply of feedstock will become a top priority. The future of the Hungarian bioethanol industry raises questions concerning the potential sources and prices of feedstock.bioüzemanyag, közlekedés, környezetvédelem, energiaellátás, élelmiszer-termelés, biofuel, transportation, environment, energy supply, food production, Agricultural and Food Policy, Land Economics/Use,

New challenges for Hungarian agriculture

This paper discusses Hungarian agriculture’s future perspectives up to the year 2013, which marks the end of the EU financial period 2007-2013. It presents results of the authors’ modelling work, and provides a brief analysis of quantitative changes in principal macro-indicators and qualitative changes in key agricultural policy areas. The authors’ goal is to energize the lacklustre agricultural sector by offering guidelines to policy decision makers.Hungarian agriculture, EU integration, development perspectives, impact analysis, Agricultural and Food Policy,

Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság összefüggései

A 2006/2007. gazdasági évtÅ‘l a legtöbb mezÅ‘gazdasági termék ára gyors emelkedésnek indult és rekordokat döntött. A FAO élelmiszerár-indexe 2006 januárja és 2008 januárja között több mint 60 százalékkal emelkedett. Ãrkilengések persze korábban is elÅ‘fordultak, de a legutóbbi ársokkot azonban számos tényezÅ‘ együttesen idézte elÅ‘. Ezek felsorolásánál elsÅ‘ helyen említhetÅ‘ a világ gabona- és olajosmagkészleteinek megcsappanása: a Föld élelmiszermérlege évtizedek óta nem mutatott ilyen szűkös tartalékokat. Ehhez egyértelműen hozzájárult a rövidlátó gazdaságpolitika is. Ugyanakkor a média hajlamos az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvÅ‘ gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvÅ‘ nyersanyag-felhasználásának tulajdonítani. Az élelmiszerár-sokkot kiváltó tényezÅ‘ket három csoportba soroltuk: 1. A mezÅ‘gazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természetű tényezÅ‘k. 2. Makrogazdasági környezetre ható tényezÅ‘k (népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kÅ‘olaj világpiaci árának drasztikus emelkedése stb.). 3. Agrár- és kereskedelempolitikai tényezÅ‘k (kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyag-gyártás ösztönzése stb.). A vizsgált tényezÅ‘k egy része rövidebb, a másik hosszabb távon fejti ki hatását. Míg pl. a termelés visszaesése a vezetÅ‘ agrártermelÅ‘ és -exportÅ‘r országokban inkább csak éven belül (ciklikusan) befolyásolja a piacokat, egyes makrogazdasági tényezÅ‘k sokéves idÅ‘szakon átívelÅ‘ strukturális változásokat idéznek elÅ‘. A ciklikus kilengések és a fundamentális szerkezeti változások „kellemetlen mellékhatásai†csillapításának, a piacok stabilizálásának egyik eszköze a biotechnológia alkalmazása. Az Európai Unióban nem engedélyezett GMO-k véletlenszerű elÅ‘fordulására zérustolerancia vonatkozik, függetlenül attól, hogy ezek forgalmazását bármely harmadik országban már engedélyezték. Az EU engedélyezési gyakorlata lényegesen eltér a harmadik országokétól – különösen az eljárás idÅ‘hossza tekintetében. Míg a Közösségben a procedúra gyakran három évig is elhúzódik, addig pl. az USA mindössze 15 hónap alatt zöld lámpát ad egy-egy új GM vonal köztermesztési bevezetésének. Az engedélyezés harmonizációjának hiánya oda vezetett, hogy míg egy-egy GM termény termelése, forgalmazása, felhasználása a világ számos országában engedélyezett, az Európai Unióban tilos. A nem engedélyezett GM terményekkel szembeni zérustolerancia komolyan hat a jelenben és a jövÅ‘ben is az EU szójabab, kukorica, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára. Ugyanis a Közösség évtizedek óta képtelen saját termelésbÅ‘l kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belsÅ‘ igényét, azok túlnyomó része Délés Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportÅ‘r országok már számottevÅ‘ arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot, repcét és kukoricát. A jövÅ‘ben számos új GM növény piaci bevezetése várható. A mezÅ‘gazdasági termelés továbbra is a jelenleg hasznosított földterületeken összpontosul, ahol a termelékenység növelése az elsÅ‘dleges cél. Ez elkerülhetetlenül elÅ‘térbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függÅ‘ségét a mezÅ‘gazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetÅ‘séggel áll szemben: vagy elfogadja az élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékbÅ‘l) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett. Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban. A megfelelÅ‘ prioritási sorrend felállítása vita tárgya a tagországokban, mert ennek végeredménye dönti el a jelenlegi agrártámogatási rendszer további reformjait. Ez azért is fontos, mert a földhasználatért folyó verseny tovább élezÅ‘dik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termÅ‘földet. Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság prioritási sorrendje komoly mértékben befolyásolja a Közös Agrárpolitika (KAP) pénzügyi keretének meghatározását a 2013-2020 közötti idÅ‘szakra. -------------------------- Since the commercial year of 2006/2007 the price of most agricultural products began to rise and broke record levels. The food-price index of FAO between January 2006 and January 2008 increased by more than 60%. Variations in prices did occur before but the latest price shocks were caused by a number of factors acting concurrently. Of these the depletion of the world’s corn and oil-seed supply takes possibly no.1 position: the balance sheet of Earth’s food supply has not shown such little reserves for decades. Short-sighted economic policies inevitably contributed to the present situation. At the same time the international media tends to lay the blame on the transformation of food consumption in some developing economics (e.g. China and India) and on increased use of agricultural crops for bio-fuel productions. We can divide the factors causing the price shock into three categories: 1. Factors of ecological and biological nature affecting agriculture and trade. 2. Factors affecting the macro-economic environment (increases in population and consumers’ income, drastic increases in world oil prices, etc). 3. Factors arising from agricultural and commercial policies (trade limiting measures, reforms, incentives for bio-fuel production, etc). Some of the examined factors bring about change on short term, whereas others on long term. While decline in production of leading agricultural producers and exporters may affect markets over a period of a single year (cyclically), some macro-economic factors may bring about structural changes that span over many years. The application of bio-technology is one of the tools for alleviating the “unpleasant side-effects†of cyclical oscillations and fundamental structural alterations for stabilizing the markets. The random occurrence of GMO’s banned by the European Union displays zero tolerance in spite of the fact that their distribution is allowed in any other third country. The practice of EU licensing procedure differs significantly from that of a third country especially in terms of time. While the procedure of EU licensing may often take three years, the procedure in the US for example can be completed within 15 months showing the green light to cultivation of a new GM line. The lack of common licensing procedure leads to a situation where the production, distribution and use of some GM crops are allowed in a number of different countries in the world whereas they are banned in the European Union. Zero tolerance of banned GM products will seriously affect both at present and in the future the imports of GM soya and maize and their derivatives (soya groats, maize gluten feed, DDGS) into the EU. This is a concern because the European Community has been for many years unable to satisfy her internal demand of high protein fodder from own resources, much of it is imported from South and North America, where a considerable fraction of exporting countries produce soya, rape and maize manipulated by gene technology. In future a number of new GM products are expected to be introduced into the EU markets. Agricultural production will still be concentrated on land used at present where increase in productivity is the primary task. This places unavoidably the emphasis on the application of bio-technology. GM crops will be produced in an increasing number of countries throughout the world whether or not the European Union will or will not license their marketing. It is also evident that the community is unable to reduce her dependence on imports of agricultural row materials. Therefore the EU faces two possibilities: either she accepts reductions of internal food supply and increases of food imports (especially meat products) or accepts the changes in international markets and subjects her politically and emotionally not unmotivated licensing procedures to this situation while maintaining strict risk assessment. The creation of a balance between food, energy and environment security is an important task in the EU. The appropriate listing of priorities is a controversial subject in member countries, because that is what determines future reforms of the present system of agricultural supports. But this is important also because the food industry has to compete for land (water resource) usage with the fodder, energy and chemical industries (manufacture of degradable wrapping material) and the demands of environmental protection, biodiversity and recreation puts further value on arable land. The list of priorities for food, energy and environment security seriously affects the finance of the common agricultural policy (CAP) for the period of 2013-2020.élelmiszerárak, fogyasztási struktúra, bioüzemanyag-gyártás, GM növények, agrárpolitika, food prices, structure of consumption, manufacture of bio-fuels, GM crops, agricultural politics, Agricultural and Food Policy, Environmental Economics and Policy, Land Economics/Use,

Közös Agrárpolitika 2013 után: kihívások és lehetséges válaszok

Az ártámogatási mechanizmusokat 1992 óta fokozatosan felváltották a termeléstÅ‘l független közvetlen kifizetések, amelyek enyhítették a KAP negatív mellékhatásait. A jelenlegi KAP ugyanis kevésbé torzítja az európai és globális agrárpiacokat, mérsékli a fejlÅ‘dÅ‘ országok szegény gazdálkodóinak hátrányos helyzetét, sÅ‘t a környezetet jobban terhelÅ‘ termelésre is mérséklÅ‘en hat. Ennek ellenére a közvetlen kifizetések és vidékfejlesztési támogatások jelenlegi rendszere egyenlÅ‘tlen elÅ‘nyöket nyújt a tagállamok és az egyes gazdák számára, világos jövedelemelosztási, vidékfejlesztési vagy környezetvédelmi célok megvalósítása nélkül. A vidékfejlesztés és környezetvédelem támogatásának megalapozása gyakran hiányos, a végrehajtás pedig nem eléggé hatékony. Ráadásul a KAP még létezÅ‘ korábbi piaci ártámogatási mechanizmusait (pl. a tejtermékek exporttámogatása, magas importvámok) az EU külkereskedelmi partnerei problémásnak tekintik, ami gyengíti az EU túlzott protekcionizmus leépítésére és a Doha Forduló sikeres befejezésére irányuló tárgyalási pozícióit. Az új KAP célkitűzéseit az alábbi területekre indokolt összpontosítani: fenntarthatóság, az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával a versenyképesség elÅ‘mozdítása, a katasztrófák és kockázatok kezelése, a kohézió elÅ‘segítése. Ugyanakkor indokolt a gazdaságok jövedelemtámogatásának és a méltányos fogyasztói árak garantálásának fokozatos feladása. A termelési költségek ugyan magasabbak Európában, többek között a szigorú környezetvédelmi és állatjóléti előírások következtében, de a támogatás akkor is jár, ha a gazdák nem termelnek. A földhasználók támogatása önmagában nem növeli az élelmezésbiztonságot, sÅ‘t a támogatások környezetvédelmi in¬dokkal sem igazolhatók. A közvetlen kifizetéseket tehát fokozatosan célszerű megszüntetni. Egyes szakértÅ‘k szerint ezt a pénzösszeget indokolt inkább átcsoportosítani az 1. pillérbÅ‘l a 2. pillérbe. A 2. pillér összegét a kérdéses agrárpolitikai intézkedések eredményessége alapján lehetne meghatározni. A támogatások átcsoportosítása nem garantálja automatikusan a környezetvédelmet vagy a vidékfejlesztést, ezért a jelenlegi programok alapos felülvizsgálatra szorulnak, további intézkedések bevezetése mellett. Újabban elÅ‘térbe került az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával létrehozott új technológiák elterjesztése, különösképpen a klímaváltozással, a biodiverzitással és ahhoz tartozó ökológiai rendszerrel kapcsolatban. Az élelmezésbiztonság a mezÅ‘gazdasági technológia folyamatos fejlesztésével és a szegény, élelmiszerhiánnyal küszködÅ‘ országok termelésének támogatásával fokozható hatékonyan, nem pedig segélyezéssel. The objectives of the new CAP should include: protection of biodiversity, mitigation of climate change, contribution to competitiveness and contribution to cohesion, whereas the objective to support farm incomes and to assure reasonable prices for consumers should be abandoned. SPS should be phased out because these direct payments cannot be justified as income support or compensation for higher costs, or for food security. The future size of the present second Pillar should be based on the merits of the policies in question. Reforms since 1992 set the CAP on the right track, with slow changes. The question arises: what short term changes would be consistent with the desired long-term outcome? The implementation of lower uniform direct payments is a better solution than further modulation. Progressive modulation (capping) is not an efficient way to address inequality and does not address structural problems. It is reasonable to implement cross compliance in the future but no additional standards should be introduced. The introduction of a single agricultural fund (merging pillars 1 and 2) would undermine the credibility of phasing out pillar 1. The budget allocations need to respond to emerging global crises, especially the climate change, which is arguably the greatest challenge encountered by mankind. Science and technology are the keys to such a response since the present availability of large scale low-carbon-technologies is limited. By decreasing agricultural spending, the EU budget should focus on the preservation of biodiversity and mitigation/adaptation to climate change. A CAP reform along these lines will achieve a more reliable food supply, reduced greenhouse gas emissions, greater biodiversity, and more responsible soil and water management at lower costs. It will also help to ensure fair competition among farmers in the internal market, and facilitate responsible trade policies which enhance the legitimacy of the EU in the global community.KAP-reform, közvetlen támogatások, vidékfejlesztés, költségvetési felülvizsgálat, CAP reform, direct payments, rural development, budget review, Agricultural and Food Policy,

A magyar agrárgazdaság versenyesélyei és stratégiai dilemmái

SzerzÅ‘i kollektívánk az AKI 2007/7. számú tanulmányában (Alkalmazkodási kényszerben a magyar mezÅ‘gazdaság) megállapította, hogy a magyar agrárgazdaság viszonylag nagy kilengésekkel ugyan, de kényszerpályán sodródik, és kibocsátásának volumenét 2013-ig csak 6%-kal képes növelni, azt is torz szerkezetben. A behatárolt mozgástérben a mezÅ‘gazdaságból származó jövedelmek reálértéke – szintén túlzott ágazati aránytalanságokkal – legfeljebb a 2006. évi szinten marad. Rámutattunk azonban arra is, hogy ez a kedvezÅ‘tlen prognózis nem fátum, még módosítható, hiszen az adottságok alapján kínálkozik egy dinamikusabb fejlÅ‘dési pálya is, amelyen a termelés volumene mintegy 25%-kal, a vállalkozói jövedelmek reálértéke pedig akár 50%-kal bÅ‘vülhet. Egy évvel késÅ‘bb az agrárszereplÅ‘k (értelmiség, gazdálkodók, feldolgozók) úgy vélték – de a statisztikai adatok is azt tükrözik –, hogy a magyar agrárgazdaság továbbra is strukturális feszültségekkel terhes, gyenge versenyképességgel jellemezhetÅ‘ pályán vergÅ‘dik. A természeti és humán erÅ‘források kihasználtsága elmarad a lehetségestÅ‘l. Bizonyosra vehetÅ‘, hogy a nemzetközi (és fÅ‘leg az európai) versenyben a spontán folyamatok, a beavatkozásoktól torzított piacok önszabályozó mechanizmusai nem hozzák meg a számunkra elfogadható eredményeket. Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság hármas prioritása által meghatározott erÅ‘térben új, tudatos és harmonizált alkalmazkodási stratégia szükséges! Az alkalmazkodási „parancsâ€, az intellektuális kihívás nem pusztán agrárérdek, nem pusztán agrárfeladat! Versenyképes mezÅ‘gazdaság ma már nem képzelhetÅ‘ el versenyképes feldolgozás, kereskedelem, oktatás-kutatás, innováció és versenyképes intézményrendszer nélkül. ------------------------------------------ In an earlier study (Adaption constraints in Hungarian agriculture: AKI; 7, 2007) the authors concluded that Hungarian agriculture drifted with relatively large fluctuations along a constrained path and up to 2013 may only increase its output by 6% and even that in a distorted structure. In this constrained space income from agriculture in terms of real values would stay at the 2006 level and include excessive inequities of branches. We have pointed out, however, that this unfavourable prognosis is not inevitable, but can be modified. Based on our given conditions there is a more dynamic developmental path leading to an increase of 25% in production volume and 50% rise in entrepreneurs’ income in terms of real values. A year later agricultural workers (intellectuals, farmers, processors) believe, and statistical data bear it out, that Hungarian agriculture is still floundering on a course characterised by structural stresses and feeble competitiveness. The exploitation of our natural and human resources lag behind of what is possible. Certainly in terms of international (and mainly European) competition the self-regulating mechanisms of spontaneous developments and intervention distorted markets do not produce the results acceptable to us. In a power field determined by the security of food and energy supply and environment protection a new, resolute and coordinated adaptation strategy is required! The “command†of adaptation, the intellectual challenge is not merely of an agricultural interest or an agricultural task! Competitive agriculture in these days cannot exist without competitive processing, markets, training-research, innovation and a system of institutions.versenyképesség, termékpályák, jövÅ‘kép, stratégia - competitiveness, production course, future prospects, strategy, Agribusiness, Agricultural and Food Policy,

Újabb feszültség a láthatáron az élelmiszer- és bioüzemanyag-ipar között?

Az élelmiszerárak növekedése 2006–2008 között a világ egyes térségeiben zavargásokhoz és a politikai stabilitás megrendüléséhez vezetett. Különösen fejlÅ‘dÅ‘ országokban súlyos a helyzet, ahol a legszegényebb rétegek jövedelmük döntÅ‘ hányadát élelmiszerekre költik. Az agrárpiacokon a kereslet vált meghatározóvá, mennyiségi (humáncélú és ipari felhasználás rohamos növekedése) és minÅ‘ségi értelemben (élelmiszer-fogyasztás szerkezetének változása). Ãrkilengések persze korábban is elÅ‘fordultak, de a 2007/2008-as gazdasági évben tapasztalt ársokkot számos tényezÅ‘ együttesen idézte elÅ‘, elsÅ‘ helyen a világ gabona- és olajosmag-készleteinek megcsappanása. Az élelmezésbiztonságban fontos a fizikai kínálat, mert az emberek rettegnek attól, hogy nem jutnak élelemhez, még akkor sem, ha van elegendÅ‘ pénzük az élelmiszerek vásárlásához, vagyis az élelmiszerhez való hozzájutás kockázatáról van szó. A várható újabb élelmiszerválság elsÅ‘dleges oka a kereslet növekedése és a kínálat fluktuációja lesz, mivel az élelmiszer iránti kereslet jövedelemrugalmassága cse¬kély. Az élelmiszer-kínálat változását elsÅ‘sorban a vízhiány határozza meg. A spekuláció fontos szerepet tölt be a piaci likviditásban, ugyanakkor növelheti az árak volatilitását is. A növekvÅ‘ olajárak miatt egyre inkább elÅ‘térbe kerül az energiabiztonság kérdése, ami a bioüzemanyag-gyártás további növeléséhez vezet. A bioüzemanyag-gyártás egyelÅ‘re elsÅ‘sorban a belsÅ‘ piac igényeit elégíti ki. A világ két legnagyobb bioüzemanyag-piaca az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások fÅ‘ kedvezményezettjei pedig Brazília és Európa. Brazília azért vonzó befektetÅ‘i célpont, mert bÅ‘séges nyersanyaggal és feldolgozói kapacitással, valamint potenciális exportpiaccal rendelkezik. Az USA és Brazília komoly nettó exportÅ‘r a bioüzemanyag-gyártásban felhasznált nyersanyagokból, ezzel szemben az EU, a világ elsÅ‘ számú biodízel-gyártója pedig nettó importÅ‘r olajnövényekbÅ‘l és növényolajból. Az összes üzemanyag-fogyasztáson belül tovább nÅ‘ a gázolaj már amúgy is magas, közel 65%-os aránya. EbbÅ‘l következik, hogy az EU dízelolajból is egyre nagyobb importra szorul, benzinbÅ‘l viszont egyre nagyobb exportra kényszerül. A paradox helyzetet mutatja, hogy a nettó gabonaexportÅ‘ri pozíció az etanoltermelésnek kedvezne, de az üzemanyag-fogyasztáson belül a benzin csökkenÅ‘ aránya a biodízelhez képest relatíve kevesebb etanol bekeverését jelenti. Az USA-ban a gabona 30%-a, az EU-ban 3%-a és Kínában 1,5%-a szolgálta az üzem-anyagcélú etanoltermelést. Az etanolgyártásban felhasznált nádcukor és cukorrépa aránya meghaladja az éves globális termelés 10%-át. Ennek ellenére az etanolgyártás szerény mértékben befolyásolja a cukor világkereskedelmét, ugyanis Brazíliában a kombinált cukor- és etanolgyártással foglalkozó üzemek arányától és termelési döntésétÅ‘l függ, hogy éppen mennyi cukrot, illetve etanolt állítanak elÅ‘. Mivel az etanol- és cukortermelésre egyaránt alkalmas feldolgozók aránya viszonylag kicsi, ezért csak néhány százalékban változhat a cukornád felhasználása etanol- és cukorgyártásra. A biodízel-gyártás hatása a globális növényolajpiacra már sokkal jelentÅ‘sebb, mert 2009-ben a világszerte előállított növényolaj 11%-ából készült biodízel. Az EU-27-ben az összes növényolaj-termelés kétharmadát teszi ki a biodízel nyersanyag¬szükséglete. Észak- és Dél-Amerikában az elmúlt években többszörösére nÅ‘tt a növényolaj biodízelcélú felhasználása, ami az összes termelés már több mint 10%-át jelenti. Összességében aligha lehet szó komoly konfliktusról az élelmiszer- és energiatermelés között. A második generációs bioüzemanyagok kiterjedt piaci bevezetése még várat magára. EgyelÅ‘re még csak korlátozott mértékben használnak fel cellulózalapú nyersanyagokat a bioetanol-gyártásban, illetve állati zsírokat és használt sütÅ‘olajat a biodízel-gyártásban. A 2007/2008-as gazdasági évben kialakult feszültség az élelmiszer- és bioüzemanyag-előállítás között újra napirendre kerül(het), amikor a globális gabona- és olajosmag-készletek csökkenésével párhuzamosan újra emelkednek az árak. -------------------------------------------------------------------------- ------------------ Between 2006 and 2008 the apparently endless increase of food prices led to unrest and political instability in some parts of the world. The situation is especially grave in the developing countries, where the poorer groups of society spend the majority of their income on food. Agricultural markets have become demand-led markets, not only in terms of quantity (quick increase in demand for both human consumption and industrial processing) but also in terms of quality (the structure of food consumption is changing). There had of course been extreme low and high prices before, but the price shock experienced in the 2007/2008 business year was the combined result of several factors. The primary factor was a reduction in the global stocks of cereals and oilseeds. From the aspect of food security, physical supply is important. People are terrified that they cannot obtain food even if they have sufficient money to buy it, i.e. it is about the risk of access to food. The primary cause of the expected new food crisis is the increase in demand and the fluctuation of supply, as demand for food does not readily adapt to peoples’ income levels. Changes in food supply are primarily determined by trends in water insufficiency. Speculation has an important role in sustaining market liquidity, but may contribute to the volatility of prices. Increasing oil prices are putting the issue of energy security in the limelight, which further boosts biofuel production. In line with the country’s national energy policy, biofuel production so far addresses the demands in the domestic market. In recent years, however, an increase in foreign investments could also be seen. The USA and Brazil are the two largest biofuel markets in the world, while the main recipients of international investments are Brazil and Europe. The attractiveness of Brazil lies in the fact that it has plenty of raw materials and processing capacity, as well as export potential. The US and Brazil are serious net exporters of raw materials used in biofuel production. The EU – the world’s number one biodiesel producer –, on the other hand, is a net importer of oil crops and vegetable oil. The ratio of diesel oil to all fuels consumed is already high at nearly 65% and continues to increase. Consequently, the EU needs to import increasing quantities of diesel oil and is forced to increase its gasoline export. Paradoxically, the region’s position as a net exporter of cereals would be conducive to ethanol production, but the decreasing ratio of gasoline to all fuels consumed means that compared to biodiesel, less ethanol can be mixed. The corresponding figure is 30% in the US, 3% in Europe and 1.5% in China. The amount of cane sugar and sugar beet used for ethanol production exceeds 10% of the annual global production. Still, ethanol production influences the world trade of sugar only mildly, as the ratio and production decisions of combined sugar-and-ethanol plants in Brazil determine how much sugar and ethanol they produce at any given time. As the ratio of processing plants capable of producing both ethanol and sugar is relatively low, the ratio of sugar cane quantities used for ethanol production and for sugar production varies only be a few per cents. The effect of biodiesel production on the global market of vegetable oils is much more significant, as 11% of all vegetable oil produced worldwide was turned into biodiesel in 2009. In the EU-27, two thirds of all vegetable oil produced are used as raw material for biodiesel production. In North and South America, the volume of vegetable oils used for biodiesel production has multiplied over the recent years, now exceeding 10% of the total production. Extensive introduction of second generation biofuels to the market is delayed. The processing of cellulose-based raw materials in bioethanol production, as well as the processing of animal fats and used frying oil for biodiesel production, remains limited. The tension between food and biofuel production, which emerged in the 2007/2008 business year, could resurface when prices begin to rise again in parallel with the reduction in global cereal and oilseed stocks.élelmezésbiztonság, energiabiztonság, bioüzemanyag-gyártás, második generációs bioüzemanyag, food security, energy security, biofuel production, second generation biofuel., Agricultural and Food Policy, Environmental Economics and Policy, Land Economics/Use,

A magyar tejvertikum diagnózisa

Magyarország tejtermelése az EU-csatlakozást követÅ‘en visszaesett. A többnyire alacsony átvételi árak és a szigorúbb minÅ‘ségi követelmények miatt az elmúlt években sok tejtermelÅ‘ kiszorult a piacról. A tej- és tejtermékek külkereskedelmében 2004 óta mind volumenben, mind értékben nettó importÅ‘ri pozícióba kerültünk. A tejkvóta-rendszer fokozatos kivezetése (a hazai kvóta kihasználtsága alig éri el a 85%-ot) a hazai tejágazatot közvetetten érintheti: a hatékonyabban ter¬melÅ‘ tagállamok kerülhetnek elÅ‘nybe a számunkra fontos olaszországi piacon, így értékesítési lehetÅ‘ségeink szűkülhetnek, a hazai árakra még nagyobb nyomás nehezedhet. Magyarországon a tejfeldolgozás koncentráltsága a vállalatok nagy száma ellenére viszonylag erÅ‘s. A tejipar kettÅ‘s prés alatt áll: a kereskedelem a fogyasztók megnyeréséért leszorítja az átvételi árakat, míg a feldolgozók egymással és az exportpiaccal is versenyeznek az alapanyagért és kapacitásaik jobb kihasználásáért. A magyarországi gyártók a technológiában, a hatékonyságban és a termék-innovációban lemaradtak a versenytársaktól. A tejtermékek értékesítésében az üzletláncok a domináns szereplÅ‘k, piaci stratégiájuk egyoldalúan fogyasztó-centrikus, árkövetÅ‘ magatartást folytatnak, kereskedelmi márkás termékeikkel gyengítik a feldolgozók pozícióit. A tej és tejtermékek növekvÅ‘ behozatala miatt tovább csökkenhet a hazai feldolgozók belpiaci részesedése, ami elkerülhetetlenné teszi a cégek közötti szelekciót és valószínűsíti a külföldi tÅ‘ke térnyerését. Magyarországon a fehérjére és zsírra vonatkoztatva viszonylag drágán termelnek tejet. A termelés költségszerkezetében a leggyengébb pont a takarmányköltség, de meghatározóak az állomány-egészségügyi kiadások és a különféle veszteségek is. A szervezettségben és munkatermelékenységben egyértelmű a versenyhátrány, márpedig a versenyképességet már középtávon a relatív költséghatékonyság határozza meg. Magyarországon a társas gazdaságok a saját földterület hiánya miatt a földtulajdonosoknak kiszolgáltatottak. A fejlesztési támogatások iránt igen csekély az érdeklÅ‘dés, ugyanis az akut tÅ‘kehiány, a drága hitelek, a piaci körülmények és gazdasági kilátások, továbbá a támogatások feltételeként előírt termelési kötelezettség a szereplÅ‘k jelentÅ‘s hányadát nem serkenti modernizációra. --------------------------------------------------- Milk production in Hungary fell back after the country’s accession to the European Union. Over the last years, the mostly low purchase prices and the stricter quality re¬quirements forced many producers to leave the market. Since 2004, Hungary has be¬come a net importer in the foreign trade of milk and dairy products both in terms of vol¬ume and value. The phasing out of the dairy quota may have an indirect effect on the Hungarian dairy industry (the country uses up less than 85% of its quota): Member States able to produce more efficiently may gain advantage in Italy, a market important for Hungary, causing a pinch in sales opportunities and putting more pressure on prices domestically. Despite the large number of companies, milk processing is rather srongly concentrated in Hungary. The dairy industry is under double pressure: commercial operators force lower prices in order to win customers, while dairy processing companies compete with one another and with the export market for raw materials and for the better utilisation of heir capacities. Hungarian producers are behind their competitors in terms of technology, efficiency and product innovation. Sale of dairy product is dominated by retail chains, whose market strategy is unilaterally consumer oriented; their policy is to follow prices, and their private label products weaken the position of dairy processors. Increased import of milk and dairy products may continue to erode the market share of domestic dairy producers, making selection among companies inevitable and facilitating acquisitions by foreign entities. Milk production in Hungary, calculated on the basis of protein and fat, is relatively expensive. The weakest point in the cost structure of production is feedstuff cost, but veterinary expenditure and various forms of losses are also important. Producers are clearly inferior in terms of organisation and productivity, when competitiveness is determined by relative cost efficiency already on the medium term. Farming partnerships in Hungary are reliant on land owners because they have no land of their own. Development subsidies attract very little attention, as acute lack of capital funds, expensive lending, market conditions and economic prospects, as well as the production requirement set as the precondition to receiving such subsidies cause a significant portion of producers to be unmotivated for modernisation.Agribusiness, Livestock Production/Industries, Marketing, Magyarország, tejpiac, tejtermelés, versenyképesség, Hungary, dairy market, milk production, competitiveness,

Trade liberalisation and sustainability : a case study of agro-food transport optimisation

Purpose: The aim of the article is to describe the characteristic features of the international trade in agricultural products, and to determine how the optimisation of international flow of goods could contribute to reducing the environmental burden of transport. Design/methodology/approach: The research is based on a combination of three key databases - FAOSTAT bilateral commodity trade matrices, CEPII distance tables and the EcoTransIT. Findings: It has been proven that the current international trade relations form dense, scale-free networks, shaped under the influence of both bi- and multilateral historical, cultural, political and economic relations is approved. By the application of linear optimisation for the minimisation of total greenhouse gas emissions it can be proven that the trade in wheat is far from optimal. Theoretically, concerning 2016 is possible to reduce environmental pollution by 38%. In the case of maize the re-organisation of the global trade network could reduce pollution by 18%, and in the case of soya beans by 8%. Comparing the difference between actual and optimal transportation networks based of historical data (2007-2016) it could be proven, that the average additional environmental burden, caused by suboptimal international transport were in case of wheat 36%, in case of maize 11% and in case of soya beans 10%. Practical implications: The optimization of the global trade and international transport of these three commodities offers a more than 500 kt/year decrease in greenhouse gas emissions. Comparative analysis of current and optimized trade networks highlights the increasing importance of the role of regional hubs in key exporting states. Originality/value: This fact underlines the importance the efforts for liberalisation of international trade system.peer-reviewe

The influence of leadership styles on employee performance in telecom companies of Bangladesh

Leadership styles have drawn much attention in a cutthroat business world. As a result, the standardization of human resources management goals has gained much popularity. However, if there is a meaningful and established process to be used in leadership activities, an organization may be able to realize its purpose within the specified time. This study aims to determine how several leadership styles – transformational leadership, charismatic leadership, democratic leadership, and transactional leadership – affect employee performance. The data were obtained using a self-reported questionnaire adapted from prior studies; the paper employed purposive and convenience sampling methods to receive information from 260 employees of several telecommunication companies in Bangladesh. For this study purpose, SPSS version 26.0 was used to conduct the necessary statistical analyses, and the construct reliability was evaluated using Cronbach’s (a) coefficient value of 0.70 or higher. According to the findings, transformational leadership, charismatic leadership, democratic leadership, and transactional leadership have a favorable relationship with employee performance in telecom organizations. Thus, decision-makers and other practitioners need to learn how to recognize diverse leadership philosophies and their effects on employee performance from an organizational perspective. Finally, the study recommends that leaders transition from highly traditional leadership styles to more participative and positive ones